Előzményként két dolgot azonban mindenképp meg kell említeni. Az egyik az, hogy az Európai Unió közlekedési rendészetei évek óta azért küzdenek, hogy csökkenjen a halálos közúti balesetek száma, amire jó uniós szokás szerint tervet is készítettek. A cél az, hogy 2020-ban éppen fele annyi ember veszítse életét az utakon, mint 2010-ben.

Lassan lejár az Unió által saját magának megszabott határidő, és nagyon úgy tűnik, a kitűzött célt nem sikerülni teljesíteni, ugyanis hét év alatt „mindössze” 20 százalékos volt a javulás. Főként azért, mert az egyes országokban nagyon különböző a vezetési kultúra, az autók átlagéletkora és állapota, ezért persze a halálozási adatok is elképesztő különbségeket mutatnak. Egymillió lakosra 49 közlekedési balesetből eredő haláleset jutott 2017-ben az EU-ban, ám közelebbről azt látjuk, hogy míg Svédországban 25, addig Magyarországon 64, Romániában pedig 98! A magyar adat azért is érdekes, mert bár jobb a 2010-esnél, amikor 74 haláleset jutott egymillió lakosra, az könnyen belátható, hogy ezt megfelezni kicsivel több mint 2 év alatt aligha lehet.

A dolog azért is frusztráló a rendőrség számára, mert előzetesen óriási reményeket fűztek a szupertraffipaxok hálózata, a Véda-rendszer kiépítéséhez, ami összeségében 14,5 milliárd (EU-s) forintba került. Azóta kiderült, hogy a telepített, jól látható traffipaxok nem alkalmasak a gyorshajtók kiszűrésére, az autósok egyszerűen lassítanak a berendezések előtt, majd ismét a gázpedálra taposnak. Más kérdés, hogy a Véda-rendszer befektetésnek nem volt rossz, hiszen működése első évében 13 milliárd forint bírságot szedtek be a segítségével, vagyis csaknem egy esztendő alatt visszahozta az árát. Ez nagyon jónak számít, ennél legfeljebb a lány-, a drog- és fegyverkereskedelem hoz többet a konyhára.

A rendőrség másik nagy csalódása, hogy nem vált be az a stratégia sem, hogy partnernek tekintik az autósokat, vagyis előre bejelentik a nagy ellenőrzéseket, látható helyre teszik a traffipaxokat, sőt még arra is közleményekben figyelmeztetnek, hogy mit ellenőriznek majd kampányszerűen. (Persze, azért mindig készültek fotók sunyin meglapuló traffipaxokról, de a jellemző valóban nem ez volt. Eddig.)

A rendőrségnél azonban úgy tűnik, elszakadt a cérna, és közleményben jelentették be, hogy bekeményítenek, és ettől kezdve minden módszert bevetnek, amit a törvény nem tilt. Mindezt pedig nem másért, hanem értünk, hogy kevesebb legyen a baleset, ezzel pedig a haláleset.

Az emberek nagy része azonban nem így éli meg a dolgot! Sokan egyszerű sarcnak tekintik a büntetést, a rendőrök pedig egyszerű adóbehajtók. Ők úgy érvelnek, hogy nem a gyorshajtás a legnagyobb gond, hanem a keskeny utak, a kátyúk és úgy általában a lepukkant, túlzsúfolt közlekedési infrastruktúra. A hozzászólásokban szinte ömlenek a kritikák, a felesleges táblákról, az értelmetlen korlátozásokról is.

Amíg ezeken nem sikerül változtatni, addig úgy érzik, hamis az emberi élet védelméről beszélni. Ők azok, akik a rendőrség bekeményítése után azonnal ellentámadásba lendülnek, sokan már ott tartanak, hogy itt az ideje beszerezni egy radarblokkolót.

A másik tábor ezzel szemben gyűlöli a gyorshajtókat és általában a szabálytalankodókat, igazat adva a rendőröknek. Ők azok, akik örülnek a szigorúbb ellenőrzéseknek, akik támogatnak minden megoldást, amivel vissza lehet szorítani a renitenseket. Számukra a rossz út nem kifogás, a forgalmi dugókra pedig az a válaszuk, hogy akinek ez nem tetszik, utazzon tömegközlekedéssel. Gyanítom, ennek a csoportnak nem csak a sebességkorlátozásra fittyet hányókkal van tele a puttonya, hanem például a mozgássérült parkolót használó, láthatóan egészséges luxusautó-tulajdonosokkal, a buszsávban és leállósávban hajtókkal, a zöldrendszámos, hatalmas terepjárókkal, és úgy általában a törvény felett állókkal.

Érdekes kérdés, hogy a rendőrség vajon mit ér el a hirtelen stratégiaváltással, a nagyobb szigorral. Akkor, amikor jelöletlen, civilnek álcázott rendőrségi autókról érkeznek felvételek, amelyek levillogják, gyorshajtásra kényszerítik az autósokat, időnként veszélyes helyzetet teremtve ezzel. De én magam is többször láttam már buszsávban kékfénnyel álló járőrautót, miközben a rendőrök békésen hamburgereztek az út melletti büfében. Mint ahogy záróvonalon megforduló rendőrautóba sem nehéz belefutni, pedig egy ilyen manőver megkülönböztető-jelzés nélkül még nekik is tilos. A lényeg az, hogy amíg a civilek és a rendőrök között egyaránt ilyen gyenge a szabálykövetési morál, addig sokan ellen fognak állni a törvényi szigornak.

A legrosszabb az egészben az, hogy közben évente csaknem 5 ezer magyar szenved súlyos balesetet az utakon, ami alig kevesebb, mint ahányan a Velencei tó partján fekvő Velencén laknak. A halottak száma pedig 575 volt tavaly! (Itt javítottam a számokat az eredeti poszthoz képest, mert tévedésből a súlyos sérülést szenvedők számát adtam meg, ami persze borzasztó magas volna. Ennél szerencsére jobb a helyzet! Elnézést az elírás miatt!)

Ez ellen pedig tenni kell! Persze jó volna egy olyan terv, amitől nem csak a radarblokkolót forgalmazók bevételei nőnek majd!