Christian Hornert érdekes gondolatok foglalkoztatják a Formula 1 jövőjével kapcsolatban.
„Az F1 fontos döntést hoz az új szabályozásokkal, ezek elméletileg 2021-ben lépnek érvénybe, és valószínűleg nyolc-tíz év élettartama lesz az új generációs motoroknak. Ez azt jelenti, hogy most dől el a sportág jövője 2030-ig. Nos, hányan fognak 2030-ban ténylegesen autót vezetni?”
A Red Bull Racing vezetőjében további kérdések fogalmazódtak meg:
„Önvezetők lesznek? Elektromosok lesznek? A világ gyorsan változik abban a szektorban.
Így tehát a Formula 1-nek komoly kérdésekre kell válaszolnia ma a jövő motorjáról szóló döntésben. Mi az elsődleges célja? Technológia vagy sport és szórakoztatás, ember és gép a végső határokon?”
Emiatt elgondolkodtam, hogy kell-e az F1-nek az élvonalbeli autós technika a versenyzés csúcsának maradáshoz?
Az, hogy az F1 elsődlegesen sport, vagy inkább csak műszaki tesztelésre szolgál, már régóta aggasztja az F1-et, valószínűleg régebb óta, mint amit felismer. Azon törekvések, hogy ezt a kettőt egyesítse, eddig nem teljesen volt sikeresek. Nagy kérdés, hogy az F1 hogyan tud úgy szórakoztató maradni az egyre nagyobb igényekkel rendelkező közönség számára, hogy eközben csúcstechnológiát alkalmaznak a versenyautókban? Felvetődik továbbá, hogy miközben az autók elektromossá, hatékonnyá és egyszerűvé válnak, hogyan tudja az F1 összeegyeztetni ezt hangossal, drágával, és fizikailag megterhelővel?
Az F1-es világbajnokság hajnalán, az 1950-es években a mottó egyszerű volt: csinálj gyors autókat, menj versenyezni, lássuk, ki a legjobb. Ez vonzotta a tömegeket, akik csodálták a gépeket és a versenyzőket. De ahogyan a technológia fejlődött, úgy nőtt a sebesség is. A szabályozások egyre összetettebbek lettek a veszélyes sebesség kezelésére, valamint a gazdasági versengés rendezésére.
Az 1990-es évek egy pontján aztán, a különféle multimédiás eszközök megjelenésével egyre nehezebbé vált fenntartani a rajongók érdeklődését változások nélkül. Ezért az elmúlt évtizedben az FIA és a sport támogatói birkóztak, hogy az F1 illeszkedjen a biztonság, szórakoztatás és csúcstechnika sablonjába; a probléma ott rejtőzik, hogy néhány ezen célok közül homlokegyenest ellentétes.
Bárki, aki látta és hallotta az 1992-es Williams FW14B-t (egy technikai csoda abban az időben!) nem tagadhatja, hogy sokkal izgalmasabb hangja volt, mint a jelenlegi autóknak - amelyek a leggyorsabbak, amit a világ valaha látott.
„Úgy érzem, hogy az új tulajdonosokkal az F1-ben a nagyszerű szórakoztatás, remek tartalom, a hang, a zaj, a lelkesedés a pilóták iránt elsődleges szempont,” mondta Horner. „Tehát remélem, hogy a szabályozás változtatása adta lehetőségben az alapvető szempontok a költség, teljesítmény és vonzerő, ezáltal a zaj, a motorok hangzása kulcsfontosságú tényezők lesznek. Úgy gondolom, ezek jó versenyzést eredményeznek, csökkentik a költségeket, és visszahozzák majd a varázst, amit egy elmúlt korszak motorjai teremtettek.”
Az F1 új promótere, az Liberty Media nem titkolta a vágyat az F1 rajongó-barátibbá tételére, és ezt bizonyították is. Ha a Liberty a maga módján csinálja, a sport egy Disney-szerű ’élményt’ fog adni. S mi ezzel a baj? Hát semmi, egészen addig, amíg a legjobb pilótákat láthatják a rajongók a leggyorsabb autókkal versenyezni.
A technológia szuper, de az számít, amit a pilóták vele csinálnak – és ez kulcsfontosságú. Ha választani kellene a kettő közül, én a sportot választanám, de az autóknak továbbra is a végső kihívásnak kell maradniuk – hogy mi hajtja őket, nem nagyon számít.
A Liberty jól tenné, ha mielőtt túl sok pénzt költene közönségkutatásra és arcnélküli adatokra, néhány beépített embert a világ lelátóira küldene, csak hogy testközelből tapasztalják, mit szeretnének a rajongók.
Forrás:
